Iszhák molla (1841k.–1892), vagy Vámbéry által adott neve szerint Csagatáj Izsák 1863 júliusában Kumrátban csatlakozott a Szamarkand felé igyekvő csoporthoz, amelynek Vámbéry is a tagja volt. Vámbéry Ármin Vázlatai Közép-Ázsiából című gyűjteményében egy fejezetet szentelt Iszhák mollának, 1 életéről egyébként keveset tudunk. Eredeti úti célja a mekkai zarándoklat volt, ám miután választott mestere közös útjuk során fokozatosan felfedte előtte valódi kilétét, nehéz döntési helyzetbe került, amelyben Vámbéry személyes hatása erősebbnek bizonyult vallási buzgalmánál, eredetileg feltett szándékánál. A mekkai úthoz vezető utolsó „letérőnél”, Isztambulban többedszerre is úgy döntött, hogy a magyar utazó mellett marad. Iszhák molla követte Vámbéryt Budapestre és bizonyos értelemben új életet kezdett: megtanult magyarul és az Akadémia alkalmazásában már 1864-től tevékenykedett: a főtitkári hivatalban vagy az éppen új helyére költöző akadémiai könyvtárral kapcsolatos munkákban vett részt. 1865-től könyvtári segédként dolgozott.

Vámbéry angliai tartózkodása idején Budenz József pártfogására bízta Iszhákot, majd 1864 nyarán Szilády Áronhoz került Kiskunhalasra. 2 Ottléte alatt Vámbéry Sziládynak írt levelei utószavában is rendszeresen utal a mollájára. Vámbérynek visszatértekor feltűnt, hogy távollétében Iszhák molla már öltözködésében, sőt, magatartásában és a magyar nyelv tanulásában is gyorsan alkalmazkodott új környezetéhez. Iszhák nyitottsága, fogékonysága érthetően lelkesítette az európai civilizációért rajongó Vámbéryt, aki benne a Nyugat vívmányainak megnyerhető vallásos keleti ember élő példáját látta. 3

1872-1878 között Magyarországon és valószínűleg az ország határain túl utazgatott, majd 1879 és 1892-ben neve ismét előfordul az Akadémia tisztviselői között. 4 Vámbéry barátai, tudós ismerősei körében érthetően nagy érdeklődésre tartott számot, s az őt övező általános kíváncsiságra, népszerűségre jellemzőek a személyéhez kapcsolódóan fennmaradt anekdoták, hiedelmek. 5 Magyar nyelvi ismereteit illusztrálja többek között, hogy üzbégre fordította a Rege a csodaszarvasról c. eposzt Arany János közreműködésével (Adsáib szujgunnun hikájeti), 6 de Vámbérynak is „élő szótárként” volt segítségére. Családot alapított, gyermekei is születtek, az iszlámot sohasem tagadta meg. Tüdőtágulatban szenvedett, betegsége kezelésére Velencére utazott, s végül ott érte a halál. Vámbéry közbenjárására muszlim szertartás szerinti temetésben részesült a velencei református temetőben. Sírkövén a Molla Szádik (utóbbi szó jelentése: hűséges) név áll.