A Magyar Földrajzi Társaság folyóiratában megjelent nekrológjában Cholnoky Jenő Vámbéry Ármint egy letűnt kor képviselőjének nevezte. A földrajzi utazók azon 19. századi nagyjai közé sorolta őt, akinek „nem voltak olyan geográfiai ismeretei, hogy a beutazott vidékekről jó geográfiai leírást adhatott volna, de amit abban az időben, utazásairól hazahozott, az olyan óriási anyag volt, amilyent ma alig lehet már felfedező utazásról haza hozni!” 1

A modern földrajztudomány létrejötte és a szakmai eszmecserére alkalmas tudományos társaságok megalapítása Vámbéry korában történt. 1821-ben Párizsban, 1828-ban Berlinben 1830-ban Londonban alakult földrajzi társaság. A tudományos felfedező utazások virágkorában ezek a szervezetek támogatták és pártolták a Föld jobb megismerésére szerveződött expedíciókat, s nagy szerepük volt a földrajzi ismeretek népszerűsítésében.

Magyarországon 1872-ben, az előtte két évvel megalakult első magyar földrajzi tanszék vezetője, Hunfalvy János kezdeményezésére és vezetésével 10 alapító taggal (Vámbéry Ármin, Berecz Antal, Bieltz Albert, Gönczy Pál, Reitz Frigyes, Szabó József, Szily Kálmán, Tóth Ágoston, Xantus János és Déchy Mór) jött létre a Magyar Földrajzi Társaság.

 
Terram mente peragro – Ésszel járom be a Földet – Vámbéry Ármin 1873-ban tartott társasági megnyitó és egyben évértékelő beszédében ezt gondolatot javasolta a társaság zászlajára tűzni , ami azóta az MFT jelmondatává vált.

Az alelnöki rangban (1872-1888) szereplő Vámbéry igen aktívan vett részt a munkában. Sok esetben ő mondta el az elnök helyett az éves beszámolót, előadásokat tartott, rendszeresen publikált a Társaság folyóiratában, az 1873-tól megjelenő Földrajzi Közleményekben. 1889-ben megválasztották az MFT elnökévé, azonban erről a tisztségéről az 1890. februári választmányi ülésen, rendkívüli elfoglaltságára való tekintettel, levélben lemondott. A főtitkár javaslatára, érdemei elismeréséül, 1893-ban tiszteletbeli elnökké választották. 1897-től a még nagyobb rangot jelentő örökös tiszteletbeli elnöki címet viselte Széchenyi Bélával együtt. E minőségében Vámbéry rendszeres résztvevője volt az ünnepi eseményeknek, díszüléseknek. Amikor igazi hírességet, világszerte ismert utazót fogadtak, őrá bízták, hogy a Társaság nevében a vendéget köszöntse, előadását bevezesse. Így történt ez például, amikor 1898-ban a norvég sarkkutató, Fridtjof Nansen, vagy 1903-ban a svéd Belső-Ázsia kutató Sven Hedin – mindketten a Társaság tiszteleti tagjai – tartottak előadást.

Vámbéry a Royal Geographical Society ülésein többször is felszólalt, és személyesen tapasztalhatta, hogy az angolok szinte a tudósoknál és a művészeknél is nagyobb becsben tartják a felfedezőket. 1865-ben angol nyelvű munkája, Travels in Central Asia sok dicséretet kapott, de nem nyerte el a társaság nagyra értékelt arany érmét, hanem pénzjutalomban részesült. Jó kapcsolatokat ápolt a híres utazó és államférfi Lord Curzon-nel az RGS 1911-1914 közötti elnökével, aki Perzsiáról szóló könyvében is megemlékezett róla.

1902-ben Erődi Béla elnök 70. születésnapja alkalmából köszöntötte a hazai utazók nagy öregjét, s már 1911-ben hirdetés jelent meg a Földrajzi Közlemények címlapjához illesztve, amely figyelmeztet a 80. évforduló közeledésére, s arra, hogy ebből az alkalomból tudományos társulataik testületileg tisztelegnek majd Vámbéry előtt, s emlék-plakettet, Körmendy F. Jenő szobrászművész alkotását nyújtják majd át.

Az MFT 40 éves jubiláris közgyűlésén 1912-ben Vámbéry Ármin tartotta az elnöki megnyitót. Mondandóját azzal fejezte be, „Remélhetőleg osztályrészem lesz, hogy a félszázados jubileumot is erről a helyről ünnepelhessem.” Ez azonban már nem adatott meg.

1913-ban bekövetkezett halálakor a világ minden részéről érkeztek a részvétnyilvánító levelek, táviratok. Nem volt olyan földrajzi társaság, amely ne fejezte volna ki együttérzését az utazó-keletkutató halála alkalmából.

1932-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Földrajzi Társaság a Tiszti Kaszinóban emlékezett meg egykori világhírű elnökéről.
 

Vámbéry Ármintól és róla megjelent cikkek a Földrajzi Közlemények évfolyamaiban: