A világhírű keletkutató hagyatékának legbecsesebb részét, a keleti kéziratokat ma a Keleti Gyűjtemény őrzi. 1 Ahogyan Vámbéry munkássága, kérdésfelvetései alapvető irányt szabtak a magyarországi turkológia kibontakozásának, s ezek nélkül e tudományág bizonyára nem nyerte volna el napjainkra kiformálódott karakterét, a magyar keletkutatás alapkönyvtáraként működő Keleti Gyűjtemény kéziratos kincsestára is összehasonlíthatatlanul szegényebb volna Vámbéry Ármin fáradozása és gyűjtő tevékenysége nélkül.

Vámbérynek az Akadémiai könyvtár gyarapításában, a magyarországi keletkutatás műveléséhez nélkülözhetetlen forrásbázis megteremtésében játszott szerepe két ágra bontható.

Vámbéry Ármin és a Szilágyi-hagyaték

Nagymértékben Vámbéry közbenjárásának köszönhető a Keleti Gyűjtemény török kéziratainak mintegy felét kitevő Szilágyi-hagyaték megvásárlása. Vámbéry Ármin Isztambulba vezető első keleti útja során ismerkedett meg, s kötött barátságot az 1849-es emigráció személyiségével, Szilágyi Dániellel (1831–1885). Szilágyi huszár őrmesterként –más adat szerint már hadnagyi rangban – emigrált Kossuth Lajossal az Oszmán Birodalomba, s maradt haláláig török földön. A krími háborút követően Isztambulban megvásárolta azt a könyvkereskedést, amelyben korábban inasként dolgozott, s attól fogva a bolt a ritka keleti nyomtatványok és kéziratok fontos lelőhelyévé vált, nemcsak a török reformértelmiség, hanem a magyar keletkutatók számára is. Több orientalistának szerzett be könyveket, kéziratokat. 2 Vámbéry beszámolója szerint megismerkedésük idején, 1857-ben Szilágyi „a török nyelv népies részét alaposan bírta”, majd amikor 1864-ben, közép-ázsiai útjáról visszatérőben Isztambulban ismét találkoztak, már „alapos török fordítói hírnévnek örvendett.” 3 Habitusukban és a tudomány műveléséhez való viszonyukban fennálló különbséget jól illusztrálja, hogy amikor Vámbéry 1858-ban Isztambulban kiadta első művét, egy török-német zsebszótárt, Szilágyi egy ideig szóba sem állt vele. Amikor barátja ennek oka felől érdeklődött, azt a választ kapta: „Szemtelenséget követtél el, fitogtatod a tudományodat a világ előtt!” 4 Ez a szóváltás tökéletesen kifejezi a két barát beállítottsága közötti legfontosabb különbséget: Vámbéry Ármin gazdag írói munkásságával, míg az írástól idegenkedő, introvertált Szilágyi gyűjtőszenvedélyének elévülhetetlen és megismételhetetlen eredményével vált a magyar orientalisztika részévé.

Az 1885-ben elhunyt Szilágyi kézirat-gyűjteménye fiai, Szilágyi Béla és Árpád tulajdonából vásárlás útján az Akadémia birtokába került. Vámbéry az Akadémia főtitkárának címzett 1886. február 7-én kelt levelében hangsúlyozta, hogy „Néhai Szilágyi Dániel hagyatékát képező könyvtár jegyzéke a konstantinápolyi cs. és k. főkonsulság által kivonatosan eszközölt leltárazásában előttem lévén, van szerencsém nagyságodat értesíteni, miszerint ezen könyvtár csakugyan egy ritka és nagybecsű kincset tartalmaz, melyért nagy kár volna, ha akadémiánk meg nem vásárolván idegen kézre kerülne…” A roppant kollekció helyben végzett értékbecslése „inkább alacsony mint magas fokon ejtetett meg […] a fent említett teljes összeget megéri […] az egész könyvtár megvásárlása mindenképen ajánlható, és ismételve mondom, hogy vétek volna ezen ritka kincset külföldi kereskedők kezébe juttatni.” A beszámoló szerint a hagyaték három nagy csoportra, keleti tárgyú európai nyelveken írt művekre (8918 kötet), keleti kéziratokra (491 kötet) és keleti, főleg török nyelvű nyomtatványokra (2009 kötet) tagolódott. 5

Szilágyi Dániel világos szándéka volt, hogy halálával gyűjteménye Magyarországra kerüljön, s ezt az akaratát – amelyet ugyan végrendeletben nem rögzített – az örökösök is tiszteletben tartották. 6 Ugyanakkor az adás-vétel nem zajlott zökkenőmentesen, hiszen az Akadémia a tételesen nem ismert anyagért nem kínált megfelelő összeget, Béla és Árpád pedig – bár saját nyilatkozatuk szerint a nemes ügy érdekében hajlandóak voltak engedményre – a felajánlott vételárat okkal találták méltánytalanul alacsonynak. A hosszas egyeztetés és alkudozás során Vámbérynek egyrészt az Akadémia előtt kellett ismételten hangsúlyoznia a hagyaték valódi értékét, másrészt rá hárult a kellemetlen feladat, hogy az örökösökkel elfogadtassa az általa is elismerten alacsony vételárat. A tárgyalások végeredményeként Szilágyi Dánielnek végül csak a keleti kéziratai kerültek az Akadémia tulajdonába, az örökösök által remélt ár töredékéért, 4500 forintért. A nyomtatott könyvekre az Akadémia nem tartott igényt, így azok végül Szilágyi Béla hajdani iskolájába, a Kunhalasi Református Főgimnáziumba kerültek. 7 A kéziratos gyűjtemény beérkezését az Akadémia 1886. március 29-i ülésén nyugtázta a Könyvtári bizottság jelentése. 8

Vámbéry Ármin, az adományozó

Vámbéry neve azonban saját adományozása és hagyatéka révén fonódott igazán egybe az Akadémia könyvtárával, illetve került fel a Keleti Gyűjtemény gazdagítóinak emléket állító márványtáblára.

A Keleti Gyűjtemény török kéziratállományán belül a Vámbéry Ármintól származó kéziratok azonosítását gyakran megkönnyíti a tulajdonosi bélyegző. Másrészt a régi akadémiai levéltárban hozzáférhető a „Kézirattári szaporodások 1870-től fogva” címet viselő növedéki napló, amelyben Vámbéry adományai és hagyatéka is tételesen szerepelnek. Ezen kívül az Akadémiai Értesítőben is tételes, ám jobbára csak a művek rövid címeit leíró jegyzékben adtak számot az ide került kéziratokról. Ez utóbbi lista néhány helyen pontosításra szorul. Például nyilvánvaló tévedésből egymás után kétszer vették számba Háfiz költeményét, illetve Nisándzsi történeti művének tévesen két példányát regisztrálták (Török O.376, és Török O.382), ám kiderült, hogy az utóbbi kötet valójában Mehmed Szubhí udvari történetíró 18. századi krónikája. Ezen kívül a perzsa kéziratok közé sorolták a Nán u halva című misztikus meszneví egyik, Isztambulban 1852-ben megjelent kőnyomatos példányát, amelyet sokáig a Perzsa O. 48. számon tartottak nyilván. 9 A Vámbéry Rusztem által átadott kéziratos hagyatéki anyag 10 perzsa, 2 arab, 43 keleti török, illetve oszmán-török tételből áll.

A török gyűjteményben emellett még két Vámbérytől származó kézirat is található, ezeket még életében ajándékozta az Akadémiának (Török F.23; F.54). További három, az ő bélyegzőjét viselő tétel bekerülésének körülménye egyelőre tisztázatlan. Ezek európai kezek által másolt török nyelvű kivonatokat tartalmazó kéziratos kötetek (Török F.66 és F.67.) és egy latin-török mesegyűjtemény (Török Qu.60.). A fenti adatok és az állomány szemrevételezése alapján a Keleti Gyűjteményben a következő kéziratok tulajdoníthatók Vámbéry Árminnak:

Török O.38, O.171, O.176, O.196, O.329, O.370–388, Török Qu.39, Qu.60, Qu.63–78, Török F.23, F.57, F.66–67, F.70–71;
Perzsa O.43–47, O.49–50, O.52–53, Perzsa F.14;
Arab O.4, Arab F.4.

Ez összesen 48 török, 10 perzsa és 2 arab, azaz 60 keleti kézirat. Vámbéry önéletírásában keleti kéziratairól „utazása legértékesebb zsákmányai”-ként emlékezik meg, ami arra utal, hogy a keleti török nyelvű műveket közép-ázsiai útja során szerezte be. 10 Az oszmán-török kéziratok többségére feltehetőleg Szilágyi Dániel közvetítésével tett szert.

A kéziratgyűjtemény áttekinthetőségéhez, kutathatóságához feltétlenül szükséges kézirat katalógus kiadása sokáig váratott magára. A Szilágyi-gyűjtemény Akadémiára kerülésekor azonnal felmerült egy korszerű katalógus összeállításának igénye. A Szilágyi-gyűjtemény „rendezésére, illetőleg lajstromozására” először maga Vámbéry vállalkozott. A munkát díjmentesen vállalta, de azzal a feltétellel, hogy az Akadémia a katalogizálással járó feladatok elvégzéséhez rendelkezésére bocsát egy különálló, világos helyiséget zárható könyvszekrényekkel, illetőleg hogy saját hallgatói közül „könyvtári segédet” jelölhessen, akinek munkáját „szerény napidíjjal” honorálják. Vámbéry e feltételek teljesülése esetén azonnal kész volt megkezdeni a munkát, s erre meg is kapta a jóváhagyást. 11 A vállalkozás azonban ismeretlen okok miatt meghiúsult. A kéziratok leírásával néhány évvel később, 1891-ben Kúnos Ignácot bízták meg, aki a következő évben részletes beszámolóban tájékoztatott feldolgozás alatt álló török kéziratgyűjteményről, több tételről részletesebb leírást is nyújtva. 12 Közben Kuún Géza és Goldziher Ignác nehezményezték, hogy az akkor már hat éve az Akadémián álló Szilágyi-gyűjteménynek változatlanul nincs katalógusa, s így a kollekció „tudományos felhasználtságának” sincs semmi nyoma. Egyúttal ismét sürgették a kor követelményeinek megfelelő katalógus elkészítését. 13

A Kúnos által készített nyilvántartás már a kéziratgyűjtemény jelenlegi számozási rendszerét alkalmazta, ugyanakkor számos kívánnivalót hagyott maga után, amelyek egy részét Vámbéry másik tanítványa, a Pesti Egyetem első perzsa nyelv- és irodalomtanára, Kégl Sándor (1862-1920) korrigálta. Az 1909-re elkészült és az időközben gyarapodó gyűjtemény újabb tételeit is tartalmazó Kégl-féle cédulakatalógus kis híján egy évszázadig szolgált az Akadémiai Könyvtár török kéziratgyűjteményének egyetlen használható mutatójául, ám kéziratos formájában csupán a helyi tájékozódásban lehetett a kutatók segítségére, s nem töltötte, nem tölthette be a korszerű, nyomtatott katalógusok legfontosabb funkcióját, nem nyitotta meg a nemzetközi kutatás számára való hozzáférés lehetőségét.

A 2007-ben angol és török nyelvű kiadásban is megjelent korszerű, nyomtatott katalógus 14 látványos mértékben hozzájárult a Keleti Gyűjteményben őrzött török kéziratok nemzetközi ismertségéhez, amelynek nyomán a gyűjtemény török kéziratai több nemzetközi forráskiadás és kutatómunka alapjául szolgálhattak.


Kéziratok
 
Ms Török F. 57 Tarih-i Üngürüs
Vámbéry figyelt fel rá és adományozta az Akadémiának 1860-ban a Keleti Gyűjtemény talán legértékesebb török kéziratát. Az unikális mű a Tárih-i Üngürüsz (Magyarország története) címet viseli. A művet először maga Vámbéry ismertette (Akadémiai Értesítő, 1860, 261–316.), később Budenz József tájékoztatta a Tudós Társaságot a kézirat értékéről, amelyet egyes részletek közlése kíséretében ekképpen méltatott: „Kétségkívül magyar histórikus előtt igen érdekes, de még magyar nyelvész előtt is igen becses irodalmi emlékkel gazdagította meg Vámbéry úr a Magyar Akad[émia] könyvtárát, midőn a maga nemében egyetlen, török nyelven írt magyar krónikánk, a Târîkh-i Üngürûsznak igen csínos kéziratát megküldé.” 1 A kézirat előlapján a mű címén kívül többek között Vámbéry tulajdonosi bejegyzése olvasható magyarul és muszlim ragadványnevének (Resíd) feltüntetésével is (Min kutub-i Resíd al-Üngürüszí, azaz „A magyarországi Resid könyvei közül”) A krónika modern, kritikai kiadását Hazai György professzor készítette el majd a mű hasonmáskiadása és átirata is napvilágot látott. 2 A kutatások nyomán fény derült arra, hogy a krónika írója egy zsidó származású kereskedő, bizonyos Jacob von Pibrach fia, Sebold, aki tisztázatlan körülmények között (valószínűleg fogolyként) került az oszmánok szolgálatába, majd miután áttért a muszlim hitre, Szulejmán szultán (1520-1566) tolmácsaként magas rangra emelkedett. A magát Mahmúd Terdzsümánnak nevező szerző saját bevallása szerint egyetlen latin nyelvű forrásra támaszkodott, ezzel szemben a forráskritikai kutatások egyértelművé tették, hogy a Képes Krónika és Thuróczy János műveinek részei szolgálhattak az egyébként több helyütt átalakított, kiegészített munka fő kútfőiként. A szerző a művet egy Nagy Sándor tetteit leíró szakasszal kompilálta, amellyel a Magyarországot hódoltató Szulejmán haditetteinek igyekezett megfelelő párhuzamot találni, hiszen a Nagy Sándor a perzsa-muszlim hagyomány kiemelkedő alakja, a perzsa uralkodói eszménykép egyik szimbóluma. Borzsák István állapította meg, hogy e részek Marcus Iustianus Iustinus történeti opuszából származnak. 3
 
Ms Török F. 66 Török és latin nyelvű dokumentummásolatok
Ms Török F. 67 Török és latin nyelvű szövegek kolligátuma
Ms Török F. 70 Mirac-i Mustafa
Molla Kábil Szejjid Remtinekli misztikus művének keleti török nyelvű változata. A fordító Szejjid Molla Muhammed Halim.
Ms Török F. 71 Ferec bad eş-şidde
A Vámbéry-féle kéziratok közül való egy másik kivételes példány, a Feredzs bad es-sidde, azaz a „Borúra derű” címet viselő mesegyűjtemény. Az Ezeregyéjszaka meséivel rokonítható műfaj az anatóliai török folklórban széles körben elterjedt, eredete az arab mesehagyományra vezethető vissza. A negyvenkét, egymástól tartalmilag is elkülönülő, általában rövid történetet a közös cím által is sugallt végkicsengése köti össze: mindegyikben valami váratlan, csodálatos fordulat hoz megoldást, kimenekedést a kilátástalan helyzetbe jutott szereplők számára. 4 A műnek a világon számos kézirata ismert, csak a Keleti Gyűjtemény 8 példányt őriz, ebből 7 Szilágyi Dánieltől való: Török O.6 és O.10 (eredetileg egy mű két részben, vö. Csorba – Sudár, 2003a, 132.), O.33, Qu.3, Qu.4, Qu.5, F.48. A Vámbéry-féle példányt Haszan bin Muhammed el-Fumení másolta. Különleges becsét kora adja: az 1451-ben, Edirnében készült kézirat a ma nyilvántartott másolatok közt a legrégebbi darab. A mű ezen kívül az oszmán-török nyelv korai írott emlékeként nyelvtörténeti szempontból is páratlanul értékes.
 
Ms Török F. 23 Hoca Mehmed Saadeddin: Tacü’l-tevarih
Hodzsa Szádeddín (Szádeddín Mehmed 1536/37-1599) 16. századi török krónikájának három példányát őrzi a Keleti Gyűjtemény (Török Qu. 34 és Török F. 54). A szerző Isztambulban letelepedett iráni eredetű család sarja, a híres isztambuli sejhüliszlám (főmufti), Ebu’sz-szuúd tanítványa volt. III. Murád szultán (1574-1595) nevelőjeként, majd maga is a sejhüliszlám posztjára emelkedve páratlan befolyásra tett szert az Oszmán Birodalom vezetésében. A tizenöt éves háborúban a mezőkeresztesi csatában (1596) nagyrészt neki tulajdonítják, hogy kritikus pillanatokban nem bomlott fel a vesztésre álló oszmán sereg. A „Történetek koronája” című krónikát, amely az Oszmán Birodalom történetének I. Szulejmán szultán (1520-1566) uralkodásáig terjedő szakaszát taglalja, 1598-ban fejezte be. Ezt a példányt Musztafa ibn Iszkender másolta 1609-ben s Vámbéry 1858-ban adományozta az Akadémiának.
 
Ms Török Qu. 39 İnşa-i mergub
Levélgyűjtemény 1812-ből.
Ms Török Qu. 60 Fabula Turcica
Tanító célzatú mesék latin és török fordításban. Európai kéz írása a 18. századból.
Ms Török Qu. 63 İnşa-i mergub
Ms Török Qu. 64 İnşa-i mergub
Bizonyos Iszmail által összeállított szöveggyűjtemény. Egyes részeket kommentár kísér.
Ms Török Qu. 65 Letaif-i Nasreddin hoca
Naszreddín hodzsa népszerű, csattanós történeteinek gyűjteménye.
Ms Török Qu. 66 İnşa-i latif
Kalligrafikus írások gyűjteménye.
Ms Török Qu. 67 Musa Abdi: Camasb-name
A Músza Abdí 15. századi költeményét tartalmazó kézirat előzéklapján Vámbéry következő bejegyzése olvasható: „Ezen érdekes, a XV. századból való ó-oszmánli költői elbeszélést (Dzsamaszp-nameh) Nedzsib Aaszim török tudós barátomtól 70. születési napomra ajándékul kaptam. Vámbéry”.
Ms Török Qu. 68 Muhammad Salih: Şeybanî-name
Muhammed Szálih (megh. 1535) szerzeménye a 16. üzbég Sejbánida dinasztia alapítójának, Sejbání kánrnak (1451–1510) hőstetteiről szóló verses krónika.
Ms Török Qu. 69 Şerh-i ebced
Ms Török Qu. 70 Gazavat-i Cezayirli Hasan paşa
Ms Török Qu. 71 İnşa
Ms Török Qu. 72 Fazil efendi: Huban-name
Ms Török Qu. 73 Mehmed Esad: Behcetü’l-lugat
Ms Török Qu. 74 İnşa-i mergub
Levélminták hivatalos levélíráshoz.
Ms Török Qu. 75 Muhakemetü’l-lugateyn
Ali Sír Neváí (1441-1501) nevezetes szógyűjteménye, amellyel a török nyelvnek a perzsával szembeni fölényét bizonygatja.
Ms Török Qu. 76 Tarih-i Raşid
A két török udvari történetíró, Mehmed Rásid (megh. 1735), és Iszmail Ászim Cselebizáde (1685–1760) török krónikája az Oszmán Birodalom történetének 1655 és 1728 közé eső szakaszát tárgyalja.
Ms Török Qu. 77 İnşa
Több kéz által írt levélgyűjtemény.
Ms Török Qu. 78 Német és török nyelvű kivonatok kolligátuma
Ms Török O. 38 Muhammed Bahadır Han: Kitab-i menafi-i hayavanat
Három részre tagolt, gyógyászattal foglalkozó keleti török nyelven írt mű.
Ms Török O. 171 Kadızade Şeyh Muhammed: Kitab-i makbul fi halü’l-huyul
A szerző által III. Ahmed szultánnak (1703-1730) ajánlott prózai írás a lovakról szól. E Vámbéry tulajdonába került példány másolója egy bizonyos Eszad.
Ms Török O. 176 Tevarih-i futuh-i Şirvan
Névtelen szerző krónikája Lala Musztafa pasa nagyvezír (megh. 1580) 1578-as kaukázusi hadjáratáról. E példányt Musztafa Szálim Abdullah másolta.
Ms Török O. 196
Az elején és végén is hiányos közép-ázsiai török nyelven írt mű tanító célzatú, versbe szedett történeteket tartalmaz.
Ms Török O. 329 [Hikaye-i Yusuf bek]
Keleti török nyelven írt népmese. Hiányos kézirat.
Ms Török O. 370 Keleti török és perzsa nyelvű költemények gyűjteménye
Ms Török O. 371 Mahbubü’l-kulub
Ali Sír Neváí (1441-1501) erkölcsi tanácsadó munkájának (naszíhat-irodalom) kései, 1818-ban készült másolata.
Ms. Török O. 372 Ferüdüddin Attar: Tercüme-i Mantiku’l-tayr
Feridüddín Attár (?-1221) eredetileg perzsa nyelven írt szimbolikus költeményének török fordítása.
Ms Török O. 373 Keleti török nyelven írt versek gyűjteménye, cím nélkül.
Vámbéry közép-ázsiai útján szerzett kéziratának előlapján eredetileg a következő tulajdonosi bejegyzés volt olvasható: „Ezen kéziratot egy turkomán rabló csizmaszárából kivettem. Vambéry.”
Ms Török O.374 Divan-i hikmet
Hodzsa Ahmed Jeszeví (1093-1166) vallási költeménye, amellyel a törökség iszlamizációját kívánta elősegíteni. A szerző róla elnevezett szinkretizmusra hajló misztikus irányzat névadója is.
Ms Török O.375 Kırk vezir ve Hatun sultan hikayesi
A kézirat a két népszerű mese kései (18-19. századi) változatát tartalmazza.
Ms. Török O. 376 Tarih-i Nişancı
A magyarországi vonatkozású részeket is tartalmazó 16. századi török krónika e példányát Abdullah bin Musztafa másolta 1673-ban.
Ms Török O. 377 Şerh-i muamma
Hüszejn bin Muhammed el-Hüszejn kommentárja Ali Sír Neváí (1441-1501) találós kérdéseket, rejtvényeket tartalmazó művére.
Ms. Török O. 378 Münşeat-i Kanî
Kání efendi (megh. 1791) levélgyűjteményét 1809-ben állította össze Musztafa bin Muhammed Szadik.
Ms. Török O. 379 Ferhad ve Şirin
Ferhád és Sírín szerelmes története a 15. századi költő, Ali Sír Neváí (1441-1501) mesznevíjével vált ismertté. A híres mese eredetileg Nizámí (1141-1209) és Emír Hoszrev (1253 k.-1325) Hüszrev ve Sírín címen ismert művének variációja (nazíre).
Ms Török O. 380 Hulasa-i Abbasi
Muhammad Huvajjí (Hojí) szótárának e példánya 1619-ben készült.
Ms Török O. 381 Tahir ile Zühre
Keleti török nyelven írt, vallásos néphagyományon alapuló történetet tartalmazó kézirat.
Ms. Török O. 382 Tarih-i Subhî
A török krónikás, Szubhí Mehmed (1711 k.- 1769) 1739-től 1745-ig töltötte be az udvari történetírói posztot. Az 1730-as, ’40-es évek eseménytörténetét feldolgozó mű különösen értékes forrása az 1736-tól 1739-ig tartó Habsburg-török háború történetének, amelyben Szubhí személyesen is részt vett. A tárgyalt időszakra vonatkozó hivatali eseményekkel (kinevezések, elbocsátások, egyéb életrajzi közlések) kapcsolatban részletes adatokat nyújtó történeti munka tekintélyét tovább növeli, hogy Szubhí számos esetben eredeti dokumentumokat használt fel.
Ms Török O. 383 Történetek Mohamed prófétáról
A Mohamedről és társairól szóló, keleti török nyelven írt történeteket perzsa nyelvről fordították.
Ms Török O. 384 Divane Meşreb
A keleti török nyelven írt kéziratban olvasható prózában írt történet elbeszélője Mesreb sah.
Ms Török O. 385 Mebde-i nur
Ismeretlen szerző misztikus tárgyú költeménye (meszneví). A mű végén egy, a szúfizmusról szóló rövid ismertetés olvasható. A kéziratot a belső borítón olvasható bejegyzés tanúsága szerint W. Nalivkine ajándékozta Vámbérynek.
Ms. Török O. 386 Abuşka lugatı
A csagatáj-török értelmező szótár első címszaváról kapta nevét. Vámbéry 1862-ben jelentette meg a szótár szövegkiadását magyar nyelven. A Keleti Gyűjtemény e példányon kívül további hármat őriz (Ms. Török O. 321, O.354, O.361.).
Ms Török O. 387 Hikayet-i Türk
Vámbéry által másolt, különböző török nyelveken írt mesék gyűjteménye.
Ms Török O. 388 Kitab-i Tarih-i Seyyid Rakim
15. századi török kronológia
Ms Perzsa O. 43 Lutf Alibeg Adar: Ataąkadah
Ms Perzsa O. 44 Muhammad Yusuf Munąī: Tārīh-i Muqīm hānī
Ms Perzsa O. 45 Imānī: Badāīʿ al-luġat
Ms Perzsa O. 46 Tārīh-i vafāt-i mahr-i Timur
Ms Perzsa O. 47 Mirzā Muhammad Sādiq Munąī Ğāndārī: Dakhma-yi ąāhān
Ms Perzsa O. 49 Nūr ad-Dīn ʿAbd ar-Rahman Ğāmī: Min dīvān-i Ğāmī
Ms Perzsa O. 50 Daulatąāh bin ʿAlā’ ad-Daula Samarkandī: Tadkirat aą-ąuʿarā’
Ms Perzsa O. 52 ©ams ad-Dīn Muhammad Hāfiz: Dīvān
Ms Perzsa O. 53 Különböző perzsa költők verseinek gyűjteménye 1758-ból.
Ms Perzsa F. 14 Mahmūd Mirzā Qāğār: Mağmaʻ-yi Mahmūd
Ms Arab O. 4 Ğirmānūs Farḥāt (1081-1145/1670-1732): Baḥṯ al-maṭālib wa-ḥaṯṯ al-ṭālib / li-Ğibrīl ibn Farḥān al-Ḥalabī
Ms Arab F. 4 `Abd Allāh ibn `Umar al- Bayḍāwī (?-685/1286): Anwār al-tanzīl wa-asrār al-ta’wīl